A verekedős játékok műfajában sose volt ritka az adaptált tartalom. Gyakori volt, hogy egy film vagy rajzfilm karakterei összerúgták a port, vagy hogy egy eredetileg más műfajt képviselő játék kap esetleg olyan spin-off epizódot, ahol kivételesen bunyózni kell a szereplőkkel. 

Voltak olyan esetek, ahol borítékolható volt a siker, hiszen egyszerűen adta magát a dolog, hogy az adott alkotás kapjon egy verekedős inkarnációt is (Injustice, Marvel Super Heroes, Warpath: Jurassic Park). Aztán vannak azok az érthetetlen esetek, amikor elképzelni sem tudjuk, hogy az adott játék egyáltalán minek született meg, éppen ezért senkinek se fáj ha ezek a játékok borzasztóak. Ilyen például a Simpsons Wrestling...értjük, próbáltak kombinálni két olyan dolgot, ami népszerű az amerikaiak körében, de bár ne tették volna! De még jobb példa Shaq-Fu című játék. Nincs is indokolatlanabb dolog, mint egy kosárlabdázó köré építeni egy verekedős játékot. Vagy csináljunk játékot, abból a filmből, amit egy játékból csináltunk... ugye-ugye itt már az alapötletnél is hallani, hogy baj lesz!

Aztán ott van a harmadik kategória, a kellemes csalódások kategóriája, amikor az ötlet pont olyan indokolatlan, mint előbbi példáimnál de a fejlesztők és tesztelők mindent megtesznek, hogy egy jó játék legyen a végeredmény és a banális alapötlet ellenére egy teljesen élvezhető verekedős játékot kapunk.  Ilyen a Shrek SuperSlam. Végül az adaptációként szolgáló verekedős játékok legszomorúbb kategóriája: mikor az alapötlet nagyon adja magát, de a megvalósítás borzasztó. Ebben a cikkben összegyűjtöttem öt olyan verekedős játékot, ahol adta magát az alapkoncepció de a végeredmény siralmas lett! 

1. Cartoon Network: Punch time explosion XL 

Úgy gondoltam  nyissuk azzal, ahol a legkisebb a baj. Igen, ezen a listán a CN:PTE egy jó játéknak fog számítani! Nincs is ennél egyszerűbb dolog: fogni a legnépszerűbb Cartoon Network figurákat és egymásnak ereszteni őket. Sőt, a sztori módban a narrátor nem más volt, mint George Edward Lowe, aki a Cartoon Network egyik ismert sorozatában a Space Ghost Coast to Coast címszereplőjét, Space Ghostot szinkronizálta. Gondoljunk csak bele, milyen jó látni, ahogy Dexter, a Pindúr pandúrok, vagy Samurai Jack ellen küzd! A fiatal korosztály miatt pedig a hagyományos aréna verekedős játék helyett egy Smash Brosthers-re hajazó játékmenetet kapott a produktum. 

Normál esetben a legnagyobb és egyúttal egyetlen probléma az kéne lennie a játékkal, hogy egy Smash Brothers kopi. Ó istenem és de jó lenne! Hangsúlyozom ez a játék a lista legerősebb darabja, plusz én a CN imádatom miatt baromi elfogult is vagyok vele szóval bőven fel tudnék hozni pozitívumokat is a játék mentségére! Ám mivel ez nem teljes értékű kritika és így is hosszú cikk elé nézünk, most a negatívumokat helyezem előtérbe, hogy értsétek miért volt hatalmas kapufa ez a játék. 

A legszembetűnőbb az a gyenge grafika! Én konkrétan mai napig nem értem, hogy ebből a játékból miért nem jött ki PS2-es és PC-s port? Ugyanis a grafika annyira tré, annyira gyenge volt, hogy a PS3-as generációra való megjelenésének semmi értelme nem volt. És az olcsó-Jancsi megoldások mindenhol beárnyékolták a játékot!

Az eredeti szinkronszínészek helyett más, olcsóbban megszerezhető hangokat hallunk, de tőlük is csak egy-egy nyögdécselést, vagy mondatot, amitől mindenki idegesítő lesz egy idő után. A történetben a dialógusok jóformán csak ki vannak írva, semmit nem mondanak a karakterek. Akiknek egyébként mozgáskultúrájuk is igencsak satnya, mindenki ismer egy-két mozdulatot és csókolom! Plusz maga a roster is...áhh valahogy nem az igazi. 

A fejlesztők nem döntötték el mit akarnak: egy rendes bunyós anyagot, vagy egy Smash Brothersféle "tessék, mindenki itt van" őrültséget. Tök jó, hogy itt vannak azok a főszereplők, mellékszereplők (pl. A Skót férfi, vagy Fekete Arnold) és antagonisták, akiknek vagy van fegyverük, varázserejük vagy hatalmuk, százszor megmentették a világot és amúgy is egy agresszívabb rajzfilmből származnak. Ők hiteles karakterei egy verekedős játéknak. De mit keres itt mondjuk Mac és Bloo? Vagy Bütyök kapitány és hű társa Nyomi? Merthogy ők nem valóak egy ilyen játékba az biztos! Kivéve persze ha az a cél, hogy a CN minden nagy rajzfilmjének a főhőseit összeeresszük. Igen ám, csak akkor hol van Bátor? Hol van az Ed trió? És az eredetileg nem CN által gyártott, de mindig is azon sugárzott rajzfilmek, amik szintén hozzájárultak a csatorna hírnevéhez? És minek kétféle Ben 10? Miért van benne a KND-ből Toileminátor, mikor benne épp az a vicces, hogy abszolút sikertelen ember és komolyan vehetetlen? Ezek miatt  a CN: Punch Time Explosion egy sokkal de sokkal gyengébb játék lett, mint ami lehetett volna. 

2, Star Wars- Master of Teräs Käsi 

Hát igen, régen rossz ha a játék tervezői azt gondolják az indokolatlan umlautos á teszi izgivé a játék címét és magát a játékot. A listán szereplő játékok közül én ezt sajnálom a legjobban. Star Wars verekedős játék Luke Skywalkerrel, Han Soloval és a többiekkel. Küzdjünk meg olyan helyszíneken, mint a Hoth bolygó vagy a Dagobah, miközben John Williams muzsikája szól!  Jaj de jól hangzik! De amit kaptunk...na az katasztrófa. 

A grafika nem éppen a legjobb, a harcrendszer pedig egyenesen csapnivaló. Star Wars hangulatról pedig ne is álmodjunk! Sőt! Akármilyen hangulatról! Az akkoriban még létező LucasArts játéka, csakhogy verekedős játékok terén nulla tapasztalatuk volt. És ahelyett, hogy kikérték volna a Capcom vagy a Midway segítségét mentek a saját fejük után. Így született meg ez a közepesnek is csak jóindulattal mondható játék. A játékban van egy gamorai őr és egy tusken raider (magyar fordításban buckalakó), mint irányítható karakter, ami elsőre poén, de olyan áthallásos a nevük, hogy aki tud angolul az egyből kihallja miért kínos a névválasztás. Williams mester zenéi pedig hol vannak, hol nincsenek, Néha rejtélyes körülmények között a zene elmegy nyaralni és maradnak a hangeffektek. Amik közül azok, amik nem a filmekből lettek átemelve, borzasztóan hatnak. Van itt azért próbálkozás, pl. a karakter kiválasztó menü emlékeztet minket arra a táblajátékra, amit az Új Reményben játszott Csubi és C-3PO. 

Azt meséltem már, hogy lusták voltak két fő gonoszt fabrikálni a játékhoz és ezért Vader szór benne villámokat? De nehogy azt hidd kedves olvasó, hogy a Star Wars és a verekedős műfaj rossz kombináció! Ugyanis Yoda, Vader és Starkiller vendégszerepeltek a Soul Caliburban. Érdekes, ott mindhárman remekül működtek (jó, Yodára jött annyi panasz, hogy a magassága miatt nehéz eltalálni). Akkor talán ezúttal élvezhető harcrendszerrel és versenyképes grafikával csak meg kellene próbálni ismét! Mondjuk ha az lesz mint a Battlefrontnál, inkább mégse... 

3, Justice League: Task Force 

Igen, a Marvel hősök túl voltak rengeteg verekedős anyagon, mire megjött végre az Injustice! Ott voltak a Capcom Marvel játékai, ott volt az X-men mutant academy és a kritikusok által nem éppen szívélyesen fogadott, de szerény véleményem szerint jól sikerült Marvel: Nemesis is. Hogy az MK karakterekkel való kooperációt leszámítva miért kellett egészen 2013-ig várni, hogy végre jöjjön egy normális verekedős játék a DC comics legnagyobb ágyúival? Valószínű ugyanaz a játék tehet róla, ami miatt a Blizzard hallani sem akar verekedős játék fejlesztésről a házuk táján: a Task force. 

Ki gondolná, hogy egy olyan jó kombinációból, mint a Blizzard és a DC comics szuperhősei egy ekkora torszülött jött létre? Most mondhatnánk, hogy "jaj ez régi játék, azért ilyen csúnyácska" de tudjátok, hogy mikori ez a játék? 95-ös! Abban az évben jelent meg pl. a Marvel Super Heroes is! Tessék megnézni ég és föld a kettő! De ezenkívül rengeteg olyan játék van ami 95-ös vagy még régebbi és sokkal szebb, sokkal pörgősebb és nagyobb karakter választékkal is rendelkezik!

A roster zavaróan karcsú, a sztori nem egy nagy was ist das, a grafika csúnyácska, a hangeffektek zavaróak és...és miért beszélek én erről ennyit, mikor L Mole sokkal jobban összefoglalja, hogy ez miért egy rossz játék? Tessék, lessétek meg! 

4, MTV Celebrity Deathmatch...PS port 

Nem kívánom kritizálni a PC és PS2-es verziót, ugyanis azokhoz sajnos személyesen nem volt szerencsém. A YouTube-on fellelhető videók alapján pedig ezeknek a portoknak sikerült visszaadni a sorozat hangulatát, nem úgy mint annak az átkozott PSX-es verziónak, ami botrányosan egyszerű, csúnya és gagyi! 

A Celebrity Deathmatch az MTV felnőtteknek szóló gyurma animáció sorozata volt, ahol egy pankrátor ringben hírességek verték szét egymást, Mortal Kombatot megszégyenítő módon. Színészek, humoristák, énekesek, mihaszna celebek, rendes emberek és irritáló "hírességek" egyaránt megjelentek a műsorban és sorban figurázták ki őket. A játék PSX verziójában azonban semmi nincsen a sorozat bájából. Akár szereted, akár gyűlölöd a sorozatot, akár ismered, akár nem, az biztos, hogy a PSX verzió nem fog rád hatást gyakorolni. Csúnya grafika, béna és monoton játékmenet, gyenge hangeffektek az ismertetőjelei ennek a játéknak. Ha a sorozat miatt szeretnéd kipróbálni a játékot, vagy  csak szimplán érdekel milyen érzés megverni Mr. T-vel Jerry Springert, akkor kérlek a PS2-es vagy a PC-s verziót részesítsd előnyben és a PSX verziót kerüld el messzire! 

5, Dragon Ball Z: Ultimate Battle 22

Hölgyeim és Uraim! Elkezdtük azzal, ami a legkevésbé sikerült rosszul, fejezzük be azzal, ami a legkevesebb kárt okozta, ugyanis a DBZ. UB 22 szörnyű mivoltja nem akadályozta meg, hogy a későbbiekben remek Dragon Ball játékok szülessenek és szerencsére nem ez volt az első verekedős játék a témában. De attól függetlenül, hogy a franchisenak kárt nem okozott (vagyis nem nagyot), attól még vitathatatlanul a legrosszabb DBZ játékok egyike és egyúttal az egyik legrosszabb verekedős játék 95-96 környékéről.

A játék eszméletlen sokat tölt. A pályák ugyan 3D-sek de eszméletlenül csúnyák, minimalisták és fantáziátlanok. De tudjátok mi az, ami még ennél is kínosabb? Maguk a karakterek! Az animációik szintén minimálisak, nem is mennek rendesen előre és hátra a karakterek. Nagyjából arra emlékeztetik az embert, mintha kivágott kartonfigurák lennének. és akkor még a játék nagy újítását még nem is említettem: fáradtság mérő! Igen! Ha a karakterünk elfárad nem csinál semmit, liheg egy helyben állva várja, hogy megüssék, vagy visszatöltődjön a piros csík. Szerintem rájöttetek magatoktól is: ez nem segít a játékmeneten. 

A játék egyetlen pontján van DBZ hangulat és az maga az intro. Utána köszönöm szépen, viszlát és kösz a halakat, ki lehet kapcsolni a gépet,  ugyanis  nem lesz olyan pontja a játéknak, ahol elkapna minket a Csillagharcos életérzés. Nem hittem volna, hogy Dragon Ballból lehet rossz verekedős játékot csinálni, de valakinek még ez is sikerült! 

És számotokra mi volt a legrosszabb verekedős játék adaptáció? Mi volt a legnagyobb csalódás? Mi volt a nagy kihagyott ziccer?