Igen, az új Mortal Kombat nagyon bezsongatott.  Ennek megfelelően a blogon lesz egy-két Mortal kombat centrikus cikk. Az első ilyen írás egy abszolút szubjektív lista, amiben bemutatom az én kedvenc Mortal kombat játékaimat! Fontos leszögezni: a listán csak a hagyományos verekedős játékok lesznek, a spin-off játékok nem, mivel a klasszikus értelembe vett Mortal Kombat játékokat fogom eme listára rakni! (okés, őszinte leszek, a Special Forces és a Mythology: Subz-ero borzasztó volt, a Shaolin monks pedig sajnos nekem kimaradt ) valamint nem lesz rajta a listán az MK vs. DC de nem azért, mert osztom a többség véleményét (sok dologban nem értek egyet az MK közösséggel, ez az egyik) nem tartom egy borzasztó játéknak. Viszont nem Mortal kombat epizódként tekintek rá, hanem olyan játékként, amiben Mortal kombat karakterek is vannak (persze, tudom,  számozás szempontjából nyolcadikként szokták elkönyvelni). 

Rendben. Lássuk akkor hát a személyes top 5 kedvenc Mortal Kombat játékomat. 

5. Mortal Kombat 4 

Igen, tudom, sokan nem szeretik az MK4-et. De szeretném ismételten nyomatékosítani: ez egy szubjektív lista, nem pedig egy kőbevésett, megkérdőjelezhetetlen, szakmai írás. Szóval Mortal Kombat 4 az első 3D-s játék a sorozatban... és az első, amihez szerencsém volt. Az MK4 varázsa az, mely arra buzdított, hogy minden epizódot kipróbáljak vagy ilyen, vagy olyan formában. Egyszerűen imádtam minden egyes pontját, a rostert, a pályákat, a kivégzéseket. Azt elismerem, hogy a grafika, bár nem volt borzasztó, de nem is hozta a Tekken 3 színvonalát, sőt, kifejezetten elmaradt a konkurensek mellett. De rengeteg sorozatbeli újítás volt ebben a játékban: a pályán elhelyezkedő tárgyak, amiket hozzávághattunk ellenfeleinkhez, a fegyverek, amik szintén színesítették a harcot és Quan Chi. Itt debütált az egyik kedvencem, aki ráadásul itt volt a legmenőbb. Koponyákat lőtt ki ellenfeleire, taposós teleporttal támadott, ellopta a másik játékos fegyverét varázslattal és az egyik legmenőbb kivégzés...ellenfelét a saját kitépett lábával püfölte halálra. Persze más finom kivégzések is voltak, amik sokkolóan hatottak rám. Sőt! Egy-két kivételtől eltekintve mindegyiket zseniálisnak tartottam, ahogy a Game Over animációt is. És az az édes érzés, mikor láthattam Shinnok pusztulását...valahogy kárpótolt azért, amiért Goro szívatott hosszú perceken keresztül.Persze, évek távlatából és kipróbálva más MK játékokat természetesen már látom a hibáit a programnak és pl. Kai és Jarek nagyon átértékelődött a szememben (Jareket kifejezetten vagánynak tartottam, egészen addig míg nem játszottam a 2D-s részekkel és rá nem jöttem, hogy volt egy sokkal menőbb faszi, aki pontosan ugyanazt csinálta, mint ő...csak ő még lazább volt). De Quan Chi, Reiko, Fujin, Shinnok és Tanya olyan karakterek mind, akiket bármikor szívesen viszontlátok a Mortal Kombat játékokban. 

4. Mortal Kombat: Deadly Alliance

A 3D-s Era és azon belül is a PS2 korszak, nem a legerősebb Mortal Kombat időszak volt. Ez tény. De eme korszak első játéka, a Deadly Alliance számomra örök kedvenc marad. Kiválóan egyesítette az élénk színeket és a sötét hangulatot. Ebben a játékban debütált a kripta, ami epizódról-epizódra fejlődött és egyre jobb és jobb lett! Megjelentek a küzdőstílusok. Sőt! Mindenki egyből hármat kapott, két pusztakezeset és egy fegyvereset. Ezek némelyikét akár ellenségünkbe is márthattuk. Vicces volt átdöfni ellenfeleink gyomrát vagy combját ezekkel a kardokkal, pengékkel, késekkel, aztán csak menekülnünk kellett, míg neki folyamatosan folyt a vére s csökkent az élete. Persze nem mindenkinek voltak tökéletesek a stílusai. Mindannyiunk kedvenc hercegnője Kitana...lehet, hogy a klasszikus epizódokban, a kilencben és az XL-ben szerettünk vele játszani...de itt borzasztó volt! Mindkét stílusa giccses és kezelhetetlen, egyedül a fegyvere volt használható, amit 90% hogy tök véletlen eldobtál s onnantól kezdve csak a két pusztakezes stílus maradt. Ja igen és csak egy fatality volt minden karakternél. Nagyon szerény. Túlságosan is. Igen, ebből is láthatjátok, a DA sem tökéletes és nincsenek benne olyan klassz mini játékok, mint pl. a Mortal kombat Chess a Decaptionben vagy a Motor Kombat az Armageddonban, nekem mégis ez a leghangulatosabb, legkarizmatikusabb a PS2 trillógiából. Imádtam rengeteg karakter kinézetét. pl. Jax szerintem itt volt a legegyedibb és legvagányabb.
De ezt a játékot többek között a bátor története miatt is imádtam! Úgy értem, kinyírták Liu Kanget és Shao Khant! A játék főhősét és a legnagyobb gonoszát !Na ez olyan bátor dolog, amihez kellettek  golyók! Bátor döntés volt és én emiatt pezsgőt bontottam annak idején! És felvállalom: a DA újoncait is szeretem! Tudom, eretnekség, de még Hsu Hao se irritál. Kenshi, és Bo'Rai'Cho pedig egyenesen kedvencek. Mondjuk utóbbi inkább a drunken fist és nem a fingós poénok miatt. 

3. Mortal Kombat II 

A Mortal Kombat II. szerény véleményem szerint a legjobban sikerült felvonás a klasszikus 2D-s epizódok közül. Minden benne van, amit az egyben szerettünk (leszámítva Kanot és Sonyát). Nem, ez így túl szerénynek hat. A Mortal Kombat II minden szempontból kétszer annyit adott, mint a váratlanul sikeressé vált első epizód. Kétszer annyi választható karakter, akik között ott volt, kettő kivétellel minden kedvencünk és olyan új figurák színesítették a palettát, mint Kung Lao, Baraka, Jax, vagy az édeniai "ikrek" Kitana és Milenna. Sőt, az előző játék fő gonosza Shang Tsung és a titkos ellenfél Reptile is visszatért, immár irányítható karakterként! Persze mindketten át lettek alakítva, nem is kicsit. És itt debütált maga az uralkodó, Shao Khan is! Valamint ismét egy négykarú szörnyeteg volt az előőrs, aki (ismét nem népszerű vélemény következik) még elődjénél is menőbb volt tigris mintájú bőrével! Olyan őrült és kreatív pályákat kaptunk, mint pl. a dead pool, ahol savba lökhettük ellenségünket, vagy az a morbid erdő, ahol a fáknak arca volt, s morogtak ránk! Félelmetes és karizmatikus pályák. A zene kiváló volt és a lényeg...fatalityk. Minden karakter két kivégzést kapott (Shang Tsung hármat) és a mennyiség nem ment a minőség rovására! Az összes fatality gyors, látványos és brutális. Mi van a kevésbé agresszív játékosokkal? Számukra ott van a friendship, ami arra való, hogy ellenfelünk egy brutális kivégzés helyett, egy kedves gesztust kap, pl. varázsolunk neki, vagy odaadjuk ajándékba a rólunk mintázott babákat-akciófigurákat. De ha valamivel mégis megakarod alázni ellenfeled, de távol áll tőled a brutális, vérben tocsogó kivégzés, akkor tessék itt van neked a babality! Eme mozdulattal ellenfelünket átváltoztathattuk pelenkás-totyogós-babává! Nem tagadom, a Mortal Kombat II számomra egy etalon marad mindig is. 

2. Mortal Kombat 2011 

A klasszikus trilógia újrafeldolgozása-újragondolása, több, mint zseniális lett! kezdjük az elején: a játék 3D-s megjelenéssel bírt, de 2D-ben folyt le a harc. Kiváló kombinációja az új és régi korszaknak! A grafika szép volt, a klasszikus pályák olyan gyönyörűek és részletgazdagok voltak, mint azelőtt soha (és 7 stage fatality volt, PS verzióban 8, emlékeim szerint ez a legtöbb stage fatalityvel rendelkező játék, de lehet valaki majd rám cáfol). A karakterek némelyike is kapott egy kis ráncfelvarrást. Smoke pl. végre több lett, mint a sokadik ninja, új mozdulatokat kapott, amiknek köszönhetően teljesen más lett a karakter! A klasszikus trilógia minden tagja itt van (habár Rain DLC lett, nem tudni miért) így mindenki megtalálja a kedvencét. Itt debütáltak először vendég karakterek, visszatért a babality (csak ezúttal tényleg vicces volt és volt értelme is) de ami a legfontosabb: a történet! Az Armageddon napján a legtöbb harcos meghalt, Raiden elkeseredetten küzd Shao Khannal, s mikor látja, hogy nem tudja legyőzni, a mágia segítségével üzen magának a múltba. Ennek a csavarnak köszönhetően kapun kegy olyan történetet, ami egyben egy régi történet újramesélése szebb köntösben és egyúttal mégis egy új, hiszen Raiden jövőbeli énjének emlékei gyakran befolyásolják döntéseiben. Nem csak maga a történet, hanem annak tálalása is szimpatikus: minőségi szinkron munka jellemzi a sztori részt és a fejlesztők átvették az MK vs. DC. történetmesélési stílusát, vagyis a történet x pontjában y karakterrel kell harcolnunk. Ami pedig a fatalityket illeti...mivel az előző részben a besorolás miatt csak jelképesen voltak, így a készítők igyekeztek kompenzálni s olyan brutális, kreatív és morbid kivégző mozdulatokat kaptunk ebben a részben, hogy csak lesett  az ember. A fatalityk mellett egy nagyszerű újdonság is megjelent, mégpedig a röntgen támadások, amelyek a játék legnagyobb sebzését okozó, leglátványosabb támadásai. és ahogy olvasom vissza pont a játék legfantasztikusabb dolgát felejtettem el megemlíteni: került a játékba egy teljes értékű tag team játékmód!  Persze ezeket csak akkor használhattuk, ha a sávunk tele volt. Az MK 2011 kiváló kombinációja régi jól bevált alapoknak  és vadonatúj elemeknek. 

1. Mortal Kombat X (XL)

Na jó, mielőtt pofátlanul elkezdenék ömlengeni, hogy mekkora király ez a játék van egy icike-picike probléma vele, amit muszáj megemlítenem. Ebben az egy kategóriában ugyanis egyedül a négynél jobb, sőt, még ott is kérdéses, hogy az XL tud-e győzni. Ez pedig nem más: mint a színek. Ha DA, a 2011 vagy a MK II. látványvilágát felidézem, sokkal színesebb és tarkább volt, de a sötét sztori és a véres kivégzések miatt igenis sötét. Az Xl nagy hibája, hogy látványvilágában is fakó és ezzel próbálja tudatosítani a játékosokban- ez egy kopár hely. Na, most hogy ezt leírtam végre őszintén isteníthetem a játékot. Biztos van köztetek olyan, aki azt gondolja azért ez a kedvencem, mert ez a legfrissebb. Talán van is benne valami.  De nem ez a fő érv. 

 Imádom a játék kivégzéseit, hogy a kripta is egy teljes értékű, kalandozós mini-játék lett, imádom, hogy újraértelmezték a brutality fogalmát és immáron mini kivégzésként vannak jelen, imádom az ötletet, hogy a játékosok frakciókat képviselve vívnak meg egymással és a tornyokkal pontokért. A játékban valamilyen formában visszaköszönt a három stílus/ karakter koncepció, de ellentétben a 3D korszakkal, itt nem pusztakezes harcstílusokról beszélünk és nem váltogathatjuk őket játék közben. A küzdelem előtt kiválaszthatjuk mely stílust képviselje karakterünk, ami befolyásolja milyen plusz képességei, speciális támadásai annak. Így pl. az egyik stílussal könnyebb kombózni, míg a másik a védekezésben segít, a harmadik pedig a terep uralását segíti elő. De ez minden karakternél más és más. 

És igen, az újoncokat is imádom a Ferra-Torr páros kivételével viszont velük sincs bajom, legalább színesítik jelenlétükkel a játékot. Én nagyon örültem neki, hogy az X nem csak veteránokból állt. Őszintén szólva nekem fontos, hogy minden epizódban legyen egy kis vérfrissítés a csapatban. A Mortal Kombat karakterek 90%-át szeretem és szívesen látom a játékban, viszont erre a bizonyos 90%-ra az is igaz, hogy nem vagyok szomorú ha egy vagy két epizódot elmegy pihenni a karakter. Ilyen számomra Baraka, Jade vagy Noob. Örülök, ha részesei a játéknak és szívesen játszok velük ha jelen vannak, de nem sírok ha az adott epizódból kimaradnak. Egy szó mint száz: én már azt is nagyon értékeltem, hogy jönnek újoncok és a többséggel ellentétben én bírom a fejüket, Erron Black pl. az egyik kedvencem lett (az-az über menő röntgen támadása, ahol a kihívó neve fel van vésve a golyóra, Jézusom, minden alkalomkor iszonyat menő). 

Na igen, a történet, arról még egy szót sem szóltam pedig csillagos ötös. Maximálisan elégedett vagyok vele. nem tökéletes, de az MK legérettebb, legrétegeltebb történetét meséli el és öröm volt végigjátszani.

Hamarosan jelentkezek még cikkekkel, Előre elnézést kérek, mostanság főleg Mortal Kombat témájú cikkek fognak megjelenni.